Vass Tibor
Szerk. emlékek a 15 éves SPN első évfolyamából »

Arra kértem kollégáimat, hogy az idén 15 éves Spanyolnáthát ünneplő programsorozatunk egyik akkordjaként a lap ez évi utolsó számában megjelenő Szerk. marasztal című blokkjába válasszanak egy-egy művet a folyóirat első évfolyamában megjelent bármelyik lapszámából, melyet bármilyen okból emlékezetesnek, visszaidézendőnek gondolnak -- méltónak arra, hogy hozzá írt „kommentárjaik" kíséretében az ünnep alkalmából újból felemlegethessük, „újraközölhessük" azokat.

Székelyhidi Zsolt
Elsírvers
(Dukay Nagy Ádám, Sír-verseny) »

„Nincs értelme verssel jönni, / amikor a létöl már / nem tart fel és vissza. / Ahol nem tartozol / senki ölésének, ott / elszámolsz magaddal, / levonod / a szemhéjak / árát, / főhajlasz / a részrehajtásnak, / elfekszel. / Mindennek / ellentettjére / nem vagy. / Ezed jól sikerült. / A létöl tarthatatlansága, / a kötetnyi / kötetlenség, / ami belülről / kibomlik / a végén.

Dobos Klára
Szövegcse szétcseszett szállodához »

Mikita Gábor
Lokipati »

Főiskolás koromban ,,lokipati”-nak hívtak csoporttársaim (a bennem élő lokálpatriótát becézték így) — nyári miskolci látogatásaik során ugyanis a szórakozóhelyek mellett a város legendáival is megismertettem őket. A színház árkádjai alatt haladva valaki mindig ,,fölmondta a leckét”: itt bontakozott ki Ruttkai és Latinovits szerelme…, innen indultak a Latabárok… 30 év múltán pesti diákként Dorka lányom a ,,Kistörőcsik” dicsérő jelző mellett a ,,Kisborsod” titulust is kiérdemelte. Egy idő után feltűnt ugyanis, hogy bár osztálytársai az ország minden részéből érkeztek, egyedül ő az, aki folyamatosan - és határtalan odaadással - mesél szülővárosáról. Lelkesedése átragadt társaira: nyáron egy éjszakára jöttek le Miskolcra, aztán egy hétig maradtak. ,,Ez a világ leggyönyörűbb helye!” — hangzott a spontán felkiáltás (konkrétan a színészmúzeum kellős közepén).

Molnár Krisztina
Rita Gombosdoboz — részletek a készülő regényből
Mit tudják ezek »

A csoportképen csupán egy nő, özv. Molnár Jánosné, Szabján Erzsébet visel kalapot. Ezzel a homlokát rejtő, arcát árnyékoló cloche-kalappal és a daccal, amivel viseli, végképp elüt az esküvői fotó összes szereplőjétől. Ezen kívül ő az egyetlen, aki nem néz szembe velem, illetve senkivel, aki az 1928-ban készült képet fürkészi. Fütyül az egészre. 1928-ban a fényképészre nem nézett. Valahová kitekint, más köti le a figyelmét, mint a többieknek, akik frontális igyekezettel, közösségben egymással és a rögzítésre kerülő jelennel várják a fényképezőgép kattanását. Ez a nő azonban, aki se nem mosolyog, se nem komoly, akinek még csak megilletődöttség sincs az arcán az ünnepélyes pillanatban, a helyzethez képest illetlen módon bosszúsnak tűnik.

Szeles Judit
Hajós utca »

Lehetne bármelyik utca, egy kis utca bármelyik városban, még akár nagyvárosban is, mint Párizs vagy Budapest, ám ez az, ahol egy butikban ruhát vásárolt a barátnőm, Éva vagy Emma. Az ősasszony vagy Bovary. Az eladó, Rita vagy Réka, ritka gyorsan beszélt mindenféléről, valószínűleg amfetaminon volt, csak beszélt, beszélt, és elmondta az egész utca legendáját.

Vécsei Rita Andrea
Ó, da, dadam »

Lennék Tannhäuser inkább, mint Ady,
Hogy halnál szomorú, szép halált,
Így hiába zarándokolok hozzád,
Lelkemet megváltani.

SPN + BARTÓK PLUSZ OPERAFESZTIVÁL
LÉGY ITT, LÉDA OTT — ADY KÖZELEBB
Téli alku szememmel »

Folyóiratunk Ady100 pályázatáról a Színészmúzeumban

November 20-án, szerdán délután négy órától az „Ady közelebb — Beszélgetés a múzeumi olvasószobában”

Ady közelebb

A miskolci Színészmúzeum — Thália-házban

SPN Krú + Petőcz60

Az SPN Krú (Berka Attila, Székelyhidi Zsolt) is köszönti